A szülői hang hatalma!

Ennek a videónak , nagyon fontos üzenete van. ( Itt megnézheted, ha még nem láttad)
Főleg akkor, amikor olyan nagyon sokat hallani arról, hogy a teljesítmény határozza meg az elismerést, már kisgyermekkorban is. Különóra, és tanulás-tanulás-tanulás. Pedig ahhoz, hogy a gyermek teljesítseni tudjon, szüksége van a szölői inspirálásra. A támogatásra a szeretetre, ami megnöveli az önbizalmát, saját hitét, hogy IGEN, képes vagyok rá anya, bebizonyítom!

A szülői hangra figyel a gyermek, legyen az suttogás vagy üvöltés. Ő mindent hall, jobban is , mint gondolnánk. SŐT!

Nyilván álmodban sem mondanál olyasmit gyermekednek,  hogy ne bízz magadban”.
Mégis, a kicsik gyakran “kihallanak” az említettekhez nagyon hasonló üzeneteket szavainkból. És ez sokkal mélyebben hatással lesz az önképükre, mint hinnénk.

A kódolt üzenetek jó része szerencsére pozitív: “Milyen türelmes anya, véletlenül kiöntöttem a tejet, mégsem mérges, biztos nagyon szeret engem.” Más üzenetek talán kevésbé építik az önbizalmát: “Anya olyan sok mindent képes formázni a gyurmából, én nem vagyok ilyen ügyes, inkább hagyom, hogy ő játsszon vele.”

Az elhibázott üzenetek helyett sosem késő új programokat írnod, ha igazán elszántan figyeled önmagadat, és akaratlan cselekedeteidet tudatos akciók váltják fel.

A következő kódolt üzeneteket használjuk mi szülők a leggyakrabban – persze anélkül, hogy fogalmunk lenne róla, mit is teszünk.

Nem vagy alkalmas

Megcsinálni bizonyos dolgokat a gyerek helyett sokunk számára egyszerűbbnek – és gondoskodóbbnak is – tűnik, mint hagyni, hogy küzdjön, bizonytalankodjon. De akár kihalászod egy négykézláb közlekedő apróság helyett a labdát, amit a szék alá gurított, akár megoldod egy ötödikes matek leckéjét, az üzenet félreérthetetlenül az: egyedül nem tudod megcsinálni!

A korrekció? Figyelj, várj, méltányold a gyerek küzdelmét és elszántságát, és ha ez az elszántság csökkenni látszik, biztosítsd a lehető legminimálisabb segítséget. Például kicsit húzd odébb a széket, hogy a csöppség előhalászhassa a labdáját, a matek leckéjével küzdő ötödikesnek pedig tegyél fel olyan kérdéseket, melyek rávezetik a megoldásra.

Ne bízz az érzéseidben

Amikor a gyerek orra esik és bőgni kezd, megijed valamitől, amiről te tudod, hogy ártalmatlan vagy amikor érthetetlen rosszkedv száll rá, ösztönösen azt mondod neki: “Semmi gond, nem történt semmi, ssss”. Esetleg még azt is hozzáteszed: “Na jó, most már hagyd abba” vagy “Szedd össze magad!”

Csakhogy ezekben a pillanatokban a gyerek egyáltalán nem érzi úgy, hogy minden oké. Szomorú. Fáj valamije. És az az erős szülő, akire ilyenkor is számítani szeretne, azt állítja, nem is érzi azt, amit épp érez. Ettől összezavarodik.

Egy gyermek könnyei vagy dühe kényelmetlenül érintik a szülőt, ám a legcélszerűbb üzenet, amit válaszként küldhetsz az: az érzéseket sosem hagyjuk figyelmen kívül. Nem szükséges őket elfojtani, elfogadhatóak. Szóval, ha gyermeked elesik, ha megriad, vagy szomorkodik, végy egy mély levegőt, ismerd el az igazát, biztosítsd a szeretetedről és a támogatásodról, s közben hagyd, hogy az érzelmei lefussák köreiket.

Nem vagy elég

Alattomos üzenet. És a gyerekek nagyon tisztán veszik is, valahányszor sürgetni szeretnénk a fejlődésüket. Főleg ha fizikailag is megerősítjük az üzenetet, mondjuk egy halvány mozdulattal. Gyakran már akkor elkezdődik a folyamat, amikor segítünk a kicsinek felülni, felállni, lépkedni ahelyett, hogy megelégednénk azzal, amit önállóan elér.
Valahogy a kezdetektől hiszünk abban, hogy a feladatunk kicsit mindig előrébb tolni csemeténket, mint ameddig képes magától eljutni.
A jó hír az, hogy hátradőlhetünk, mert egyáltalán nem ez a mi dolgunk.

A szülő számára az egyik legnagyobb kihívás teljes szívvel elfogadni hol tart épp a gyermeke. Örülni neki. Mindössze néhány nap, talán csak pár óra vagy perc kérdése, hogy magától is előrébb lépjen.

Bízz benne, hogy megtanuljon bízni magában! Ez az, amivel igazán segíthetsz neki, hogy kihozza magából, ami benne rejlik!