Nyár, vízpart, pecázás..

Az apák, akik maguk is horgásznak, már biztosan beavatták a gyerekeiket a horgászás élményeibe és rejtelmeibe.

Ezeknek a gyerekeknek, talán már nem is kell sokat mindent mutatni, hiszen ha már ráéreztek a horgászásra, biztosan már a nagy „pecások” közé tartoznak.

Viszont, ha mi magunk nem horgászunk, akkor is érdemes megmutatni a gyerekeknek azt, hogy hogyan és honnan kerül a hal a tányérra. Mindig találni egy-egy kedves horgászt, aki boldogan bemutatja a horgászás kellékeit, és a gyerekek fantáziáját csiklandozó, kukacot, vagy csalit.

Így nyár derekán, szinte nincs is vízpart, ahol nem állnak horgászok, és várják a nagy kapást. A felnőtteknek is kikapcsolódást jelent, és lehet, hogy ez, nem is mindig csak a halról szól.

Hányszor hallani azt, hogy „- Na volt kapás? „  -  Nem csak a botot fogtuk. „ No de 6 órán keresztül?”

Igen, sok időt igénylő elfoglaltság a horgászás. Azok, akik élvezik, azok megtalálták azt a kikapcsolódást, ami Őket igazán nyugtatja. Nincs is ebben semmi hiba, hiszen néha- néha mindannyian vágyunk egy kis csendre, egy kis magányra, ahol egyedül lehetünk a gondolatainkkal. Vannak akik, nem értik, hogy mit lehet a horgászásban élvezni, de lássunk kicsit a dolgok mögé is.

Aztán a hal, ha nem tőle függ az aznapi ebédünk, vagy vacsoránk, akkor tulajdonképpen jöhet is meg nem is, szinte mindegy. Viszont ha jön a hal, megvan a fogás, akkor külön örülünk, és jöhet az örömujjongás is, és a buli, hiszen aznap akkor, biztosan halat is ehetünk!

Boldog lehet az a szülő, akinek a gyereke vágyik egy kis horgászásra. Horgászás közben nemcsak, hogy a vízparton állnak, és gondolkodnak, hanem figyelik a természetet, koncentrálnak, és felettébb kíváncsian kémlelik a vizet.

A gyerekek horgászás utáni vágyakozása, jelzés lehet a szülőnek arra, hogy a gyermek szeretne egy picit „lenyugodni". Valami olyat szeretne csinálni, amit nagyon nem is lehet elrontani, hiszen a hal vagy jön, vagy nem, tőle függetlenül. Egyedül lehet a gondolataival, és micsoda kincs az, hogy a gyereknek lehetősége van befelé figyelni!

A gyerekek persze rettentően vágynak a halra, hiszen nagy esemény, ha kapás is van!

Persze kell hozzá olyan felnőtt is, aki megpucolja, és el is tudja készíteni a halat. Ha mi magunk nem értünk hozzá, viszont szeretnénk érteni hozzá, akkor kérdezzünk bátran egy másik horgásztól.

Ha a gyerekünk azt látja, hogy mi is kezdők vagyunk a témában, viszont nyitottak vagyunk a fejlődésre, és hajlandóak vagyunk megtanulni a hal elkészítését, akkor máris olyan példát mutattunk a gyerekeknek, ami örökre belevésődik az emlékükbe. Bízzuk rá a fogást, mi pedig tanuljuk meg a halkészítés rejtelmeit.

Ok. Nem minden szülő szereti „taperászni” a nyálkás csúszós, büdös halat. A gyerek viszont horgászni szeretne. Mit tegyünk?

Két út van. Vagy elvesszük a gyerek kedvét az egésztől, vagy nem.

Mennyire vagyunk nyitottak, és mennyire szeretnénk a gyerekkel egy közös élményt, programot és világraszóló kapcsolatot kialakítani? Az is lehet, hogy Ő maga is csak nézni szeretné a horgászt, de az is lehet, hogy kezdhetjük a horgászengedély kiváltásához szükséges információkat begyűjteni.

Először csak egy kis botot vegyünk. Olyan egyszerűet, és praktikusat. Logikus nem a legspeckóbb felszereléssel kezdeni. Pláne, hogy nem is tudjuk mennyire kitartó a gyerekünk.

Egy háló, a kisebbik fajtából viszont másra is használható lehet, ha esetleg hal nem is kerülne bele.

Érdemes bemennünk egy horgászboltba, hogy megtudakoljuk a lehetőségeinket. Viszont az információ begyűjtés és vásárlás között együnk egy fagyit, és közösen beszéljük át a gyerekkel, hogy mi mennyibe kerül, és mivel mit lehet majd csinálni. Pláne, hogy a botok fajtája változó, ezáltal az áruk is az, és az is, hogy mivel mit lehet majd fogni.

Próbáljuk meg élvezetként, szórakozásként kezelni az egészet. Azzal, hogy „túlspilázzuk”, lehet, hogy a kedvét is elvesszük a gyereknek az egésztől.

Egy könyv a halakról, a horgokról és a vízparti élővilágról, csakis hasznos lehet. Sőt, még az is lehet, hogy a mi kedvünk és véleményünk is változni tud.

Szülőnek lenni nem egyszerű, ha az lenne, mindannyian csúcskategóriás szuperszülők lennénk.

Viszont azzal, hogy nyitottak vagyunk a gyerek érzéseire, gondolataira, és nem a saját véleményünket próbáljuk ráerőltetni, már tettünk valamit a tudatosabb szülői lét felé.

Ne féljünk kipróbálni, tanulni, és nyitott szemmel járni.
Hisz a szülőket állítólag a gyerekek fiatalon tartják.
Pont úgy, hogy általuk változunk és tanulunk folyamatosan !