Menjünk vissza az időbe, ha meg szeretnénk érteni gyermekünk hisztijének okát!

3 millió évvel ezelőtti rokonainknak (emberszabásúak) fele akkora agyuk volt, mint a miénk és ez nem változott a két lábon járó, kb.1,5 millió évvel ezelőtt megjelenő Homo erectusnál sem. Kb. 200 000 évvel ezelőtt közvetlen elődünk, a Homo sapiens agya jelentősen megnövekedett, a mai emberi agy méretére, és olyan képességekkel rendelkezett, amely arra utal, hogy tudott új gondolatokat teremteni. Mintegy 50 000 évvel ezelőtt az emberek festettek, díszítéseket és ékszereket készítettek, vallást alapítottak, de hosszú időbe telt, mire képessé váltak a kifinomult gondolkodásra.

A hüllők agya kb.300 millió évvel ezelőtt alakult ki. Az ösztönös, a túlélésért felelős testi funkciókat kontrollálja, mint pl. a légzés és az emésztés.

Az emlősök agya 200 000 millió évvel ezelőtt alakult ki, ezzel együtt a társas viselkedéssel kapcsolatos új agyi „programok” jelentek meg- mint pl. gondoskodás és táplálás, a játékosság és a kötődés.

Az ember mintegy 200 000 évvel ezelőtt jelent meg, és meglehetősen kifinomult gondolkodási képességeket fejlesztett ki. Ugyanakkor agyunk egyes részei megőrizték a hüllő – és az emlős agy sajátosságait.

Az gondolhatod, hogy gyermekednek csak egy agya van, pedig valójából három agya van neki, háromból tevődik össze!

Néha a három együtt működik nagyszerűen koordinált módon, máskor viszont valamelyik rész uralkodik a többi felett. A mód, ahogy neveljük gyermekünket, az jelentősen meghatározza, hogy melyik agyi rész aktiválódik leginkább!

Az első életévekben, mivel gyermekünk magasabb rendű agya olyannyira éretlen még, az alacsonyabb rendű agy lesz uralkodó helyzetben. Nagyon fontos a szülői gondoskodás szempontjából, hogy felismerjük, mit is jelent ez valójában. Alapvetően azt jelenti, hogy az alacsonyabb rendű agy érzelmi rendszerei és primitív impulzusai időnként meglehetősen könnyen felülkerekednek. Emiatt lesznek a nagy dühkitörések, emiatt lesz zaklatott, emiatt üvölt és fetreng a földön kétségbeejtő állapotban. Nem azt jelenti tehát, hogy a gyermek rossz, hanem a gyermeki agy fejletlenségének a következménye.

Az izgatott, felzaklatott gyermeknek szüksége van a szülői együttérzésre, a nyugtatásra, simogatásra, hogy helyreálljon a testi és agyi rendszereinek egyensúlya.

A gyermek magasabb rendű agya egyszerűen nem elég fejlett még ahhoz, hogy képes legyen természetes módon csillapítani ezeket az érzelmi viharokat.

Az agyban lévő sejteket és idegpályákat kémiai anyagok és hormonok is aktiválják. A jó szülő és gyermek kapcsolatban fontos vegyi anyagok is szerepet játszanak. Az úgynevezett „opioid” hormonok azok, amik a jó közérzetet biztosítják számukra.
A melegszívű szülő újra és újra serkenti ezeknek a hormonoknak a felszabadulását. Akkor viszont, amikor a dühkitörésekkor esetleg a szülő nem megnyugtatja a gyermeket, hanem kiabál vele, vagy kritikusan lép fel vele szemben, akkor ezek a hormonok blokkolódnak, és a gyermek nem, vagy csak mértékletesen tudja megnyugtatni magát. Ennek viszont következményei is lehetnek. Ha a gyermek nem kap segítséget, hogy megbirkózni az intenzív élményekkel, az alacsonyabb rendű agyban a vészjelző rendszerek túlságosan aktívvá válnak a későbbi életkorokban is.
Ez azt jelenti, hogy a legkisebb stresszt is túlreagálja, és a „bolhából elefántot csinál” állandó aggodalomban éli az életét. Szülőként tudjuk csak megakadályozni azt, hogy a gyermekünknek ne ilyen módon kelljen leélni a hátralévő életét.

Kutatások igazolják, hogy az ember életminőségének alakulását a gyermekkorban kialakult agyi stressz szabályozó funkciók fejlettségének módja határozza meg!

Segítsünk gyermekünknek megbirkózni a nagy érzelmekkel, és ezzel az egész hátralévő életét is könnyebbé tehetjük! Türelem, szeretet, ölelés, simogatás, kedves beszéd! 

Ezek egy dühös méregzsák ellenszerei!

Kitartást kívánunk mindenkinek!