A gyereknevelés bonyolult folyamat.

Szülőként állandóan arra oktatjuk a gyerekeinket, hogy hogyan hárítsák el a kívülről jövő veszélyeket. Az alkoholt, a drogot, az erőszakot vagy esetleg csak a rossz bandába kerülést. Egyfolytában arra szeretnék őket nevelni, hogy hogyan csinálják okosabban, ügyesebben, sikeresebben a dolgaikat. Akkor, amikor a külső hatásokra reagálunk, máris a körülmények határozzák meg a cselekedeteinket. Nem tudunk előre gondolkodni, gyakran csak utólag jövünk rá az összefüggésekre.

De mi, szülők ezen néha még nevetünk is, hogy – Hát, későn okos az ember. Ez van.

De tanulunk-e például mi, a hibáinkból?

Hogyan tudjuk segíteni a gyerekeinket, hogy Ők már az általunk megtapasztalt dolgokat megtanulva, reagálják le az eseményeket?

Vagy nekik is meg kell élniük a történéseket, hogy tanulhassanak belőlük?

Dr. Elisa Medhus, olyan kutatásokat végzett, ami pont arra hegyezte ki a figyelmet, hogy miből- hogyan tanulnak a gyerekek, és ki hogyan oldja meg a problémát, a gondot.

Meglepődtök, amikor a végeredmény, egy nagyon egyszerű magyarázattal szolgált.

Felmérései során megvizsgálta a család élethez való ragaszkodását, a szülők tanítási szokásait, és a család belső kommunikációját.

Azok a szülők, akik arra tanították a gyermeket, hogy valami követelésnek feleljenek meg, elnyomták a gyerekekben a belső gondolkodás lehetőségét, így ezáltal ezek a gyerekek sokkal inkább váltak alárendelten, alkalmazkodóvá.

Azok a gyerekek, akik motiválva voltak, viszont megkapták a szabadabb mozgásteret, ki tudták használni a logikai gondolkodás megtapasztalásához szükséges „ alkotói csöndet”, sokkal inkább lettek rátermettek, és magabiztos öntudatos gyerekek.

Persze nem ilyen egyszerű ez a képlet, de az biztos, hogy, ha engedjük a gyerekeket megélni a felfedezések örömét, biztosak lehetünk abban, hogy a gyermekünk rátermettebb lesz.

A Pszichológia vizsgálat ezt úgy jellemezte, hogy van kívülről vezérelt és belülről vezérelt gyermek, a kettő között pedig a legnagyobb különbséget a szülő jelenti.

A belülről vezérelt gyermek, nem esik pánikba, ha például leejtett egy poharat és az összetört. (persze, ha nem a nagyi 200 éves porcelánjának az utolsó darabjáról beszélünk) Ő sokkal inkább szól anyának, hogy bajt csinált, majd segít összeszedni a szilánkokat. Ettől még eszébe sem jut, hogy anya nem szereti Őt.  Mert ezeknek  a gyerekeknek a szüleik  tisztában vannak azzal, hogy véletlenek léteznek, úgy sincs már mit tenni, ezért nem kezdenek el őrült módon arról beszélni, hogy milyen Ügyetlen ez a gyerek!

A kívülről vezérelt gyermek sokkal inkább esik pánikba, és rettentő megijed, hogy most mi következik? Az összetört pohár miatt sírva fakad, és nagyon fél! Össze lesz zavarodva. Nem tud gondolkodni, esetleg nem is tudja kifejezni önmagát. Csak figyeli  a szülő reakcióját, aki általában kiabál, vagy a lelki terror hatalmával ecsetelgeti, hogy ilyen ügyetlen a gyermek, aki talán még büntetést is kap, mert rossz volt!

Ha a  cél , a helyes nevelés, akkor azt kellene tanítani, hogy a gyerekek hogyan tanuljanak meg gondolkodni , hogyan jöjjenek rá az összefüggésekre, hogyan legyenek inkább belülről vezéreltek az Ő korosztályuknak megfelelően. Azaz jobban tudjanak figyelni az ok és okozatra!

Mert így lesznek képesek mérlegelni is. Szabad-nem szabad? Jó az , vagy inkább nem jó? Ez segít nekik majd a későbbiekben távol maradni a rossz dolgoktól is. Ha kevésbé lesz befolyásolható , nagyobb valószínűséggel távol fog maradni a bajtól is!

Olyan ez, mint az az apuka, aki azt mondja a friss jogosítvánnyal rendelkező lányának, hogy” nem adom oda a kocsit, csak majd, ha lesz gyakorlatod”! Na, jó fej vagy. Honnan lenne gyakorlatom?

Így van ez a gyerekekkel is, hogyan legyenek talpraesettek, önállóak, határozottak, ha mindig várják a történésekre, a szülői véleményt? A szülői reakciót, ami nehezen kiszámítható, ha nem következetes!

Hogy tudjanak tisztán gondolkodni, ha mindig mi mondjuk meg nekik, hogy hogyan gondolkodjanak, mit csináljanak? Adjatok feladatot a gyerekeknek, segítsétek őket azzal, hogy apró felelősséget ruháztok rájuk. Dicsérjétek őket többször.

Ilyen egyszerű lenne? Egy próbát megér!

Engedjétek meg a gyerekeknek, hogy tapasztaljanak, hogy tanuljanak, szűk korlátoktól mentesebben. Az biztos, hogy a sikerélménynek óriás hatalma van, talán az  a legnagyobb motiváló erő! 

Sok sikert a Tudatosabb Szülőséghez!

.