Ma egy kicsit filozofikusan gondolkodunk a családról!

A családtagok szerepe egyre változik. A nők rengeteg felelősséget vállalnak a gyermek születésével. Hiszen dolgozni, gyereket nevelni, mosni, főzni, tanulni, jól kinézi, feleségnek, szeretőnek, vagánynak, és odaadónak, határozottnak, de szerénynek is lenni kell. Leírni is sok.

Amikor az idősebb, nagyi korosztályra gondolunk, akkor rögtön egy kellemes érzés is társul a képhez. A nagyi nyugodtabb, nem rohan és nem is érti, hogy mi, hova rohanunk annyit. A nagyi sütit süt, és mindig türelmes.

A városi anyáknak folyton bizonyítaniuk kell, és ez felgyorsítja a dolgokat. Nincs idő semmi feleslegesre, csak a rohanás, a sietés, az oda kell érni, érzésből állnak a mindennapok.

A gyerekek is futva élnek a városban. Kelni, menni, külön óra, kocsival, tömegközlekedéssel, mindig csak a trappolás.

Vajon a falun élés, sokkal jobban a szerepében tartja a házastársakat?

A városnak van-e megfelelés kényszerítő hatása, ami kihatással van a család egységére? Jobban tudnak-e figyelni egymásra az emberek, ha nincs rajtuk az idő nyomása?

A vidéken élő ismerőseinknek nincs ekkora tempó az életükben. Gyakran irigykedve gondolunk arra, hogy a gyerekek játszhatnak az udvaron, vannak házi állatok, szomszédok, akik sütit hoznak, ha beteg valaki a családban.

A férfiak több „izmos” munkát végeznek, a nők pedig kontrollálják a család egységét.

Abban viszont egyet érthetünk, hogy nem számít, hogy hol él a család, az anyának nagy szerepe van  a család összatartásában. Az anyák falun vagy városban, de mindig a család életét szem előtt tartva kordinálják az Életet.

A család a legkisebb, de legerősebb kapocs az emberek életében. Mit látnak ebből a gyerekek? 

Szoktatok-e gondolkodni azon, hogy, ha lehetőségetek lenne több időt tölteni a családotokkal, akkor azt, hogyan töltenétek el, és mivel?

Szakítunk-e elég időt arra, hogy a gyerekek megtapasztalhassák az időtől független kikapcsolódás érzését is?

Az biztos, hogy  a gyerekek azok, akik majd átadják az "Élet érzést" az Ő gyermekeiknek. Milyen példát mutatunk? Mit kövessenek a gyerekeink?

Egy vidéki kirándulás, ahol egy picit lelassul az élet, egy sátorozós hétvége, ahol egymásra van mindenki utalva. Na, az kell néha  a családnak, hogy egymásra tudjon mindenki figyelni. Őszintén ajánljuk nektek, hogy próbáljátok ki.

Azok viszont, akik a csöndesebb életet élik, pörgessék föl a hétvégéjüket egy koncerttel, egy táncolós kitombolós hétvégével.

Hiszen mind tudjuk, hogy mindig arra vágyunk , amink épp nincs. Tegyünk hát ellene!

A lényeg, hogy ne engedjük belesűllyedni az életünket a monoton hétköznapi megfelelésbe. Csendesedjen el a család, ha túl sok  a zaj, és tombolja ki magát az a család, ahol picit csöndesebbek a hétköznapok.

A gyerekek is tapasztaljanak meg ezt is, azt is. Legyen idő a játékra, a szórakozásra, bárhol, és bárhogyan is élünk! Szakítsunk időt egymásra.

ÉLJÜNK! A közös élmények összehozzák a családot.

Minden értékünkre vigyázunk, tartsuk hát a családot a legértékesebb értékünknek, 
és vigyázzunk rá Tudatosan!