Lóháton a gyerekünk!

Manapság még mindig lehet egy-egy szegény pónival találkozni a helyi búcsúkban. De oda azért, és csakis akkor ültetjük fel a gyermeket, mert nagyon ki szeretné próbálni a "lovaglást". Pedig mind tudjuk, hogy milyen távol áll a pónin ülés a valódi lovaglástól.

Mit tehetünk akkor, ha a gyerek valóban él-hal  a lovakért, és nem elégszik meg az öt perces körözgetéssel?

Szerencsére a lovas-tanyák, lovas-farmok és lovardák száma nagyot nőtt az elmúlt években. Ami biztosan annak a következménye, hogy igen is van igény  a lovaglásra! Van aki felnőttként próbálja ki először, de vannak gyermekek, akiket szinte el sem lehet hozni a lovak mellől. Örülhet az a szülő, akinek a gyermeke nem a Tv. előtt szeretne ülni, hanem a természetbe vágyik és rajong a lovakért. 

A közkeletű vélekedéssel szemben, miszerint a lovon csak ülni kell, a lovaglás igenis kemény testi munka. Az egyensúly megtartása, a ritmikus mozgás átvétele, a ló irányítása komoly feladatokat ró az izomzatra. Bár a futással vagy kerékpározással ellentétben inkább statikus izomterhelést jelent, ám aki már lovagolt, jól tudja, mennyire el lehet tőle fáradni! A lovon ülve állandóan változik a “talaj”, a támasz. Ezért izmaink, hogy ne dőljünk ide-oda, folyamatos korrekcióra kényszerülnek.

Ez nagymértékben fejleszti az egyensúlyérzéket és a koordinációt, szabályozza az izomtónust, fejlődik a testsémánk.

A ló minden egyes lépésénél izomrostjaink ezrei kénytelenek reagálni, főleg a gerinc melletti ún. törzs-izmok. Ez utóbbiak pedig létfontosságúak a testtartás szabályozásában. Ugyanakkor a ló testmelege a merev izmokat lazítja, ami megfelel egy automatikus nyújtásnak.

A lovaglás számos pozitív pszichés hatást is kivált. Lovon ülve megváltozik az ember szemlélete: magasan ül egy hatalmas, erős állat hátán, s ez önbizalmat és sikerélményt nyújt. Ugyanakkor a ló ereje tiszteletet is parancsol, az ember automatikusan, de saját érdekében is, betartja a ló körüli szabályokat.

A ló kedves, szeretetre méltó állat, alkalmas a kommunikációra.

Számos kutatás bizonyította, hogy a kapcsolattartás az állatokkal, elsősorban kutyával és lóval, fejleszti az ember ösztöndinamikáját. A ló ritmikus járása elandalít, ellazít. A lovaglás környezete, a természet pedig számos szépséggel örvendeztet meg. Szociális szempontból is gazdagodnak a lovasok.

Megtanulják a felelősségvállalást másokért, jelen esetben egy állat gondozása kapcsán.

Pár évvel ezelőtt, pontosan  2013 novemberében egy hároméves angol kisfiú volt a média sztárja.  

Harry Edwards-Brady még óvodába sem jár, de már rangos díjlovaglóversenyt nyert. Abban az évben tanult csak meg lovagolni, de már kvalifikálta magát az Év Lovasa show-ra.( Ha szeretnéd többet tudni a kisfiúról, itt megnézheted a videót)

A brit kisfiú két pónit irányított a versenyen, mindkettő továbbjutott vele, első produkciójára a Royal Norfolk bírái több ezer néző előtt 50 pontból 48-at adtak. A tehetséges lovasnak ez volt élete első versenye.

Minden szülő számára fontos és felelősségteljes döntés, hogy mikor kezdjen sportolni gyermeke, illetve hogy egyáltalán milyen sportot válasszon. Harry története leginkább arra hívta fel a figyelmünket, hogy milyen sok kérdést kell tisztázni a gyermekek lovagoltatásával kapcsolatban. Jó dolog, ha a gyermek rajong a lovakért, és az is mindenképpen pozitív, ha a szülők maguk is szeretik az állatokat, esetleg lovagolnak is. Azonban ilyen fiatal korban azért még nem feltétlen ajánlott elkezdeni a lovaglást.

A Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány ajánlása szerint

"a három évnél fiatalabb gyerekeknek méretük miatt sem javasoljuk a lovasterápiát, hiszen a legkisebb méretű póni lovak jelentős része is olyan széles hátú, hogy a kis gyerekeknek óriási terpeszben kell ülniük rajtuk. Fiatal korban a csípőízületnek nem tesz jót az ilyen irányú esetleges túlterhelés. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy alkalmanként egy kis gyereket nem lehet néha lóra tenni, de különbséget kell tennünk e között, és a rendszeres lovaglás között.”

Györgypál Zoltánné – hippoterapeuta véleménye szerint:

" Igazából szabály nincs arra, hogy mikor kell, vagy lehet a gyerekeket lóra ültetni. Lovagolni tanítani viszont csak akkor lehet, ha valakinek az idegrendszere „megérett” arra, hogy külön tudja mozgatni a kezeit, lábait, fejét, törzsét. Ez kb. 8-14 éves kor körül alakul ki. Időpontja nagyban függ az adottságoktól, tehetségtől és a mozgásos előélettől" 

A kisgyermekek ösztönösen lovagolnak, egész máshogy kell őket oktatni, mint az idősebbeket.

Tapasztalatom az, hogy nagyon sok apró, 3-6 éves kisgyerek „lóőrült” és nyaggatják szüleiket, hogy lovagolhassanak. Nekik a lovastornát tudom ajánlani. 

Hamar sikerélményhez lehet juttatni a kis lovasokat és miközben örömmel ülnek az imádott lovacska hátán, a sok ügyességi feladattal fejleszthetjük egyensúlyukat, koordinációjukat, testsémájukat. Nem véletlenül használjuk a lovastornát a lovasterápiában is.  A foglalkozások során megtanulják a lovakat ápolni, szerszámozni, begyakorolják a lovak körüli teendőket, szabályokat és hozzászoknak a ló mozgásához. Ha a gyermekek kitartanak a lovaglás mellett, és elérik azt a kort, amikor már igazán tanulhatnak lovagolni, ezek az ismeretek már adottak lesznek, így könnyebb lesz a tanulás is. 

Összességében mindig tudnunk kell, azt, hogy miért ültetünk kisgyereket lóra, hogy ehhez milyen ló a legmegfelelőbb, és milyen a gyermek életkorának megfelelő oktatási módszertan.

A 3-6 éves korosztály nagyon fogékony a lovakra, számukra a heti egyszeri 15-20 perces lovastorna foglalkozás és a lovak körüli teendők megtanulása abszolút kielégítő és még nem megterhelő feladat. Ennél kisebb gyermeket, ha lóra ültetünk, az csak alkalmankénti és rövid idejű legyen, és törekedjünk a maximális biztonságra.” Forrás: Lovasok.hu

Ha szeretnél többet is tudni a lovakról és a lovagoltatásról, látogass el a Lovasok.hu oldalra.

Jó lovaglást kívánunk!