Mit jelent az iskolakezdés gyermekünk számára?
Életformaváltást, új kihívásokat, nagyobb terhelést.
A viszonylagos szabadságot biztosító, játékos óvodai foglakozásokat felváltja a (legtöbb helyen még mindig uralkodó) frontális helyzetre épülő oktatás. Az iskolai időbeosztás nem, vagy csak ritkán van tekintettel a kicsik fáradékonyságára, nem úgy és akkor biztosít számukra pihenést, kilépést egy fárasztó helyzetből, ahogy az ő ritmusuk megkívánná. Nagyon komoly jelentősége van annak, hogy a gyermek érdeklődjön az iskola iránt, készüljön, legyenek kérdései.
Ezt azonban semmiképpen nem szabad sürgetni.
Rá kell bízni a gyermek természetes kíváncsiságára, az új élethelyzettel kapcsolatos izgatott várakozására. Ha sokszor és sokat erőltetjük a gondolatot, akkor óhatatlanul szorongást válthatunk ki benne. Nagyon fontos, hogy ha gyermekünk az iskoláról kérdez, akkor mindenképpen igazat mondjunk neki. Ne fessünk egyoldalúan rózsás képet az iskoláról, hanem meséljük el neki mi vár rá, a jót is, a nehezet is.
Milyen képességeket, készségeket vegyünk figyelembe az iskolaérettség eldöntésénél?
Az iskolába menő gyermekre jellemző, hogy szívesen hallgat mesét, kérdéseket tesz fel, ő maga is mesél.
Élvezi a játékot. A szabályjátékokban betartja a szabályokat, ez már természetes számára. Szívesen játszik egyre bonyolultabb alak-forma egyeztetést igénylő kirakó játékokkal (pl.: puzzle). Rajzaiban egyre inkább megjelenik az önálló ábrázolás, akár adott témában, akár saját fantáziára bízva. El tudja mesélni, hogy mit rajzolt.
A megkülönböztető képessége biztosan működik, bonyolultabb ábrákat is meg tud különböztetni egymástól. Továbbá a sikeres tanulás egyik záloga a vizuális emlékezet megfelelő szintje is. Hallási figyelme, emlékezete az olvasástanulás elengedhetetlen feltétele. Ezek mellett a figyelem, a kitartás, a feladattudat és a feladatok iránti érdeklődés is fontos. E területek felméréséhez lehetőség van segítséget kérni, pl.: iskolaérettségi vizsgálatot, óvodapedagógusi véleményt.
A szülő legyen tisztában azzal, hogy támaszkodhat a szakemberekre. Ugyanakkor az is legyen világos számára, hogy a szakvéleményekkel szabad vitatkozni, és a döntés végső soron az övé. Amikor az óvodapedagógus, a szülő és a gyermekkel foglalkozó szakemberek együtt, egymást segítve keresik a felvetődő kérdésekre adandó válaszokat, akkor jó eséllyel sikerülhet megtalálni a legkedvezőbb megoldást.
Milyen iskolát válasszunk gyermekünknek?
A válaszunk az, hogy ne iskolát keressen, hanem szemléletet, pedagógust. Hogy a gyermekkel az első néhány iskolás évében közvetlenül foglakozó pedagógusok hogyan, milyen eszközökkel foglakoznak vele, hogyan irányítják értelmi és pszichés fejlődését, mennyi türelemmel és megértéssel kezelik a felmerülő problémákat. E mellett eltörpül az a kérdés, hogy angolt vagy németet tanítanak-e, mekkora a tornaterem, milyen az iskola továbbtanulási statisztikája.
Legyünk tudatában, hogy elsősorban gyermekünk szempontjai alapján érdemes választanunk, a teljesítménycentrikus felnőtt meggondolásokat e folyamatban érdemes a háttérbe szorítani. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet – bármennyire is időigényes és fárasztó – több iskolát is meg kell nézni. Kérdéseket kell feltenni.
Meg kell látogatni az iskolákat a nyílt napokon, ha van ilyen. El kell beszélgetni gyermekünk leendő tanítójával. Meg kell néznünk, hogy hogyan néznek ki a tantermek, mennyire színes, játékra inspiráló a környezet. Ha tévedtünk, és utólag kiderül, hogy a választott iskola mégsem felel meg gyermekünk számára, akkor legyen bátorságunk minél előbb váltani, másikat keresni, mielőtt komoly lelki törést okoz neki a nem megfelelő környezet.
A beiskolázás időszaka nehéz, összetett folyamat, mint minden, ami gyermekeinkkel történik Ugyanakkor szép és felemelő, mint minden szülői feladat.
Cimkék: szeretem a gyerekem, iskolakezdés, iskola érettség