Egyre több szabadtéri rendezvényen, és hagyomány őrző kulturális napokon találkozhatnak a gyerekek az íjászkodással.

Az íjászat izgalmas,

hiszen valami olyat csinál a gyermek, aminek a hatására a célba jutás, épp a célba lövés következménye, azaz nagyon hamar látszik az eredmény, viszont, mint sportág nem csak és kizárólag - vesszők eljuttatása a célig- „lövöldözésből” áll.

Ismerni kell az alapokat, helyes technikát, mozdulatokat. Meg kell tanulni az íj vessző részeit, felszerelés nevét. Ismerni kell a biztonsági szabályokat, hogyan kell viselkedni a lőállásban a lőtéren. Ezt pedig már képzett edző meg tudja csak megtanítani a gyerekeknek.

Abban az esetben, ha a gyermek érzi magában a kíváncsiságot, hogy ismerje ezt a sportot a szülő pedig nyitott arra, hogy be is írassa, a gyermeket egy íjászkodást tanító csoportba, azzal többet ad a gyereknek, mint egy sportág ismeretét. Az íjászatról kevesen tudják, hogy alapvetően egy mentális sport, az eredményességet  kb.70%-ban befolyásolja. 

Hiszen ebben a sportban is először fegyelmet kell megtanulni, mert ne feledjük, hogy az íj nem játék.

Ezt már a legkisebbekkel (5-6 évesekkel) is meg lehet tanítani. A sport különleges viselkedési formát az edző vagy versenytársra való speciális odafigyelést igényel, és ezt, bármily meglepőnek tűnhet, de elég gyorsan el is sajátítják a gyerekek. A másik kiemelkedő viselkedési forma, amit elsajátítanak az a tolerancia és a segítőkészség. Ez versenyeken még jobban kiéleződik mikor a csapatban lévők segítik egymást, különösen odafigyelve egymásra.

A mentális rész folyamatos tanulásával a koncentráló képesség is fejlődik, megismeri az íjász az izmai működését, működtetését. Fejlődik az egyensúly érzés és javul a testtartás. Elmondható hogy talán erre kell a legtöbb energiát fordítani, viszont hosszú távon ez az, ami a legtöbbet adja, és ami a jó "kiállását" eredményezi a gyermeknek.

Megtanulják még a helyes, egyenletes légzést, később ezt már önmaguk kontrolláltan tudják szabályozni.

Az edzésen is és versenyen is szabadtérben vannak, mozognak. A versenyek során olyan természeti értékekkel, történelmi helyekkel ismerkednek, ami egy új perspektívát is jelenthet. Szélesedik a látókörük.

Más emberekkel, gyerekekkel találkoznak, kialakul egy „valamihez” tartozás érzés, és erre általában nagyon büszkék is a gyerekek, nem ritkán még a szülők is kedvet kapnak az íjászkodás ismeretének elsajátítására. Nem ritkán, a szülők épp a gyerekektől kapnak kedvet ehhez a sporthoz.
Hiszen sok esetben nagyon korán, korai kisgyermekkorban kell elkezdeni a sport edzéseket, ha a gyermek ( szülő) sikereket szeretne elérni abba a bizonyos, választott sportban, viszont az íjászkodást bármikor el lehet kezdeni, nem lehet belőle olyan könnyen kiöregedni! 

Az íjászkodásnak tehát további pozitív vonatkozása az is,  hogy össze tudja hozni a szülőt és gyermeket, a közös érdeklődésből kiindulva. Közös téma, közös programok, boldog gyerekek, és ez mindennél fontosabb!

Egy- egy rendezvény, vagy verseny során, az ország több tájáról érkeznek a helyszínére az azonos érdeklődési körrel rendelkezők, akik megosztják gondolataikat és tudásukat. Ennek pedig nagyon nagy élményt nyújtó hatása is van. 

Fontos hogy ez a sport, olyan szabadidős tevékenység, ami leginkább a természetben, a szabadban,  a friss levegőn végezhető.  Ez pedig, még inkább ki tudja kapcsolni a gyerekeket, hiszen nem egy teremben vagy bezárt helyen vannak, hanem a szabadban, ez pedig rögtön jókedvvel, örömmel tölti el őket. 

Reméljük, hogy felkeltettük az érdeklődéseteket.

A nyár a legkedvezőbb időszak arra, hogy egy rendezvényen kipróbálják a gyerekek az íjat. 

Nyugodtan Bíztassátok Őket!