Vendégvélemény a Pindúr Palotáról

Érdekes dolog történt ma, azt mondták meséljem el, hogy miért szeretek a Pindúr Palota Játszóházba járni a bátyámmal, aki már nagyon magas, én pont a feléig érek. Régóta járunk ide, akkor kezdtük, amikor mászni kezdtem. Anya azt mondja 1 éves kor alatt ingyenes, aminek ő nagyon örül. Azt is mondta, hogy jippijájé. Ezt még nem hallottam tőle. Én meg annak örülök, amikor végre megszabadít attól a sok sok undok meleg ruhától, és kiköt a babakocsiból, és arra mehetek szabadon, amerre akarok.

Itt végre mindent szabad összefogdosni, és ledobálni. És találkozhatunk másokkal is, akik hasonlóan gondolkodnak mint én.
Jó ha az ember találkozik olyanokkal, akikkel egyezik a véleménye. Amíg én felfedezem a polcokon lévő játékokat, amiket pont elérek, a nagy és okos testvérkém elszáguld a labirintus felé.

Anya nem aggódik, és végre nincs folyton a nyomomban, hogy kiszedegesse a játékokat a kezemből, hanem valami nagyon csíkos,dolgot iszik, amiből én nem kaphatok, azt mondja sose tudna lefektetni, ha belekóstolnék.

Ez biztosan valami varászszer, ami segítene megúsznom azt a buta lefekvést, amit úgy nem szeretek. A tesóm minden alkalommal talál valami érdekességet, amit megmutat nekem. Például beletesz egy kerek sárga valamibe. Azt mondják Huplénak hívják, és jót tesz a mozgásom fejlődésének, amiben hintázok, és forgok körbe körbe. Nagyon jó érzés. Máskor pedig szétszedhető kisautókat tesz elém. Ő összerakja, én meg jól szétszedem.
Aztán anya beletesz a kisautóba, és tologat körbe-körbe, míg a tesóm a pedálos traktorral követ bennünket. Ez aztán az igazi móka! A legjobban azt élveztem, mikor a bátyám fagyit árult, én pedig megnyaltam. Anya persze mérgelődött, hogy nem szabad igazából megnyalni, mert ez csak játék. Amikor eljövünk, mindig nagyon szomorú leszek, a bátyuskámat meg "úgy kellett megint kiimádkozni a labdatengerből" ahogy anya szokta mesélni.
Az eljövetelben egyetlen dolgot szeretünk csak, hogy utána bemehetünk a játékboltba, ahol mindig találunk magunknak valami apróságot, amit anya is "ki tud fizetni, és van értelme megvenni, nem egy újabb kacat".
Annyi szép dolog van bent, hogy mi legszívesebben mindent elhoznánk, de anya azt mondja, hogy a Jézuskának is meg kell hagyni a lehetőséget, hogy megajándékozhasson bennünket, ezért nem szabad mindent megvenni. Nem egészen értem mire gondol, és ki az a Jézuska, de azt mondja,hamarosan meg fogom érteni, és a tesómra mosolyog, aki nagyon jól értesült ebben a témában.
Mikor hazamegyünk, Anya, és a tesóm mindent elmesélnek Apának, aki örül, hogy "végre egy boldog család fogadja otthon, aki fel van töltődve jó élményekkel."