A Gyermeknevelés szabályai

Mi divatos a gyermeknevelésben manapság? Vannak- e mindenkire alkalmazható szabályok? Vagy minden gyermekhez külön szabályt kell írni a szülőknek?

A következetes gyermeknevelés legfontosabb szabályai

Manapság divatos az a nevelési mód, mely szerint mindent rá kell hagyni a gyerekekre és nem kell őket szabályozni. Sok esetben a szülő nem felnőttként viselkedik a gyermekkel, hanem úgy, mintha haverok lennének. Egy gyermek egészséges lelki és szociális fejlődéséhez következetes, szabályokkal határolt nevelésre van szükség. Hogyan is érhető ez el?

1. Ahhoz, hogy egy gyermek nevelhető legyen,

tudnia kell, hogyszülei feltétel nélkül szeretik, még akkor is, ha rosszul viselkedik. A gyerekek rosszalkodásának hátterében legtöbbször a figyelemfelkeltés áll: „Vegyetek észre, én is itt vagyok! Szerettek engem?”

2. A nevelés nem egyenlő a fegyelmezéssel.

A legtöbb jót és rosszat a gyerekek a körülöttük lévő felnőttek viselkedéséből sajátítják el, felnőttként is automatikusan az otthoni mintát fogják követni. A nevelés tehát akkor éri el célját, ha mi is az elveinknek megfelelően élünk. Gondoljunk csak bele, a szülők otthon nap, mint nap veszekednek a gyermekek szeme láttára minden következmény nélkül, viszont ha a testvérek veszekednek, rögtön jön a büntetés. Amit szabad nekünk, azt nekik nem?

3. A fegyelmezésnek, mely a neveléssel ellentétben a gyermek viselkedését próbálja megváltoztatni, több formája is van:

kérés, utasítás, tanítás, büntetés, testi fenyítés. Ne felejtsük, minél többet kiabálunk, annál kisebb lesz a hatásfoka, hiszen a gyermek előbb-utóbb megszokja.

4. Mielőtt cselekednénk a gyermek fegyelmezésével kapcsolatos helyzetben,

érdemes lehiggadnunk, nehogy valami olyat mondjunk, amit később megbánnánk.

5. A szabályokat előre ki kell jelölni, hogy tudják, mit nem szabad csinálniuk,

vagy mikor ér véget a játékidő. Például: A játékot akkor kell befejezni, ha a híradó véget ér. Ha a híradó mindennapos program, akkor a gyerek tud mihez igazodni, főleg, ha még nem ismeri az órát.

6. Egy óvodáskorú gyermeket nem szükséges büntetni.

Elég, ha elmagyarázzuk, hogy miért nem szabad úgy viselkedni, ahogy ő tett, illetve mit éreztünk, amikor megláttuk mit csinál. Pl.: Nagyon megijedtem, amikor megláttam a kést a kezedben, meg is vághattad volna magad. Tudod jól, hogy a kés nem való ilyen kicsi gyerek kezébe, ezért légy szíves, legközelebb ne vedd a kezedbe.

7. A szülőpárnak és a nagyszülőknek is egységes álláspontot kell képviselniük a szabályokkal kapcsolatban,

mindenkinek ugyanúgy be kell tartatnia őket és mindenkinek ugyanazt a büntetést kell adnia egy bizonyos tettért. A büntetés legyen mindig arányos az elkövetett tett súlyával. Azonban sokszor elég, ha a gyerekek szintjén, nyugodtan és lehetőleg velük szemmagasságban megbeszéljük, hogy miért nem szabad elkövetni a tettet. Hétvégi programként csinálhatunk egy szabálytáblát, melyet jól látható helyre kirakhatunk az otthonunkban.

Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, hiszen ő ebből tanulja meg, hogy a szülei szerint mely cselekedet helyes és helytelen. Mindig, de főleg akkor éreztessük a gyermekünkkel, hogy nagyon szeretjük, amikor mérgesek vagyunk rájuk.

Mittli Éva